Sztereotípia, hogy a nők jobban szeretnek beszélni, beszélgetni? Én ismerek férfiakat, akik nőket meghazudtolóan igénylik a beszélgetést, mennyiségre és minőségre is túltesznek a női nemen. Én úgy látom, hogy a férfiak nem annyira a beszélgetéssel spórolnak, mint inkább az érzelmek kifejezésével, hiszen olyan társadalomba születtünk, ahol a logikus gondolkodáson és a racionalitáson van a hangsúly, nem az érzelmeken, különösen nem a férfiak esetében. Pedig egy jó ízű beszélgetés nélkülözhetetlen összetevője a belevitt érzelem, ettől lesz meg a mélysége, és az élménye, egyébként csak adatközlés, vagy adatcsere. Mi nők talán jobban megengedjük magunknak, hogy a beszélgetéseinket érzelmekkel szőjjük át, azaz nemcsak a gondolatainkat osztjuk meg, hanem kifejezzük a hozzájuk tapadó érzéseinket és élményeinket. Azok a férfiak, akik szintén beleviszik az érzelmeiket az eszmecserékbe, ugyanúgy bele tudnak feledkezni egy jóízű beszélgetésbe. De miért is fogjuk vissza az érzelmeinket? Csak társadalmi elvárás, vagy félünk, hogy nem találnak fogadtatásra és az akár fájhat is? Én mindenképpen arra bátorítok mindenkit, férfiakat, nőket, hogy merjünk érezni, sőt érezzünk többet és ezáltal éljük meg az örömeinket. Ez az élet esszenciája, mindannyian erre vágyunk. Inkább tanuljuk meg helyén kezelni a sérüléseinket, vagy az esetleges fájdalmainkat! Adjuk meg másoknak is azokat az érzelmeket, amire mi is vágyunk, inspirálva evvel környezetünket, hogy ők is megengedjék maguknak az érzelmeket. Te hogy látod/hallod/tapasztalod az érzelmeket a saját életedben? Gyere, mondd el, én meghallgatlak, figyelek Rád, csak Rád figyelek.